Írta: Bartha Attila (MTA PTI)

2011

A tanulmány azt vizsgálja, hogy az elmúlt évek gazdasági és társadalmi változásainak milyen hatásuk volt az esélyegyenlőségi célcsoportokra. E célcsoportok tagjai a fogyatékkal élők, a nemzeti- és etnikai kisebbségek, az időskorúak, a gyermekes családok, a nők és férfiak, illetve a LMBT csoporthoz tartozóak.

A tanulmány az Európai Unió által finanszírozott Progress program támogatásával készült el.

A tanulmány a válság hatásait az esélyegyenlőség és a társadalmi kirekesztés szempontjából vizsgálja. Magyarország esetében három különböző, egymást részben átfedő válságra koncentrál: a 2008–2009-ben tetőző globális válságra (vagy legalábbis annak első időszakára), az 2009-től elmélyülő és napjainkban is tartó euróövezeti adósságválságra, valamint a magyar gazdaság örökölt – és hatásaiban már részben 2008 előtt is érzékelhető, ugyanakkor a következő néhány év kilátásait is beárnyékoló – válságára.

Vizsgálódásainak fókuszába a munkaerő-piaci folyamatok alakulását állította a szerző. A munkaerő-piaci tendenciák magukba sűrítik a válság különböző csatornáinak és mechanizmusainak hatását: a foglalkoztatottság és a munkanélküliség alakulása, illetve annak összetétele révén szintetizálják a költségvetési, a pénzügyi rendszeren keresztül, valamint a reálgazdasági csatornán át megnyilvánuló hatásokat is. A válság tartós hatásait tekintve azt láthatjuk, hogy a létszámleépítés tartós vesztesei újra csak az alacsony iskolai végzettségűek köréből kerülnek ki. Emellett különösen nehézzé vált a fiatalok elhelyezkedése – a válság időszakában a kilépő munkavállalók helyét gyakran nem töltötték be új alkalmazottakkal. Összességében a válság hatására megjelenő új munkanélküliek szignifikánsan fiatalabbak, iskolázottabbak voltak a munkanélküliek átlagánál.

Esélyegyenlőségi szempontból különös jelentősége van a területi dimenziók vizsgálatának, mivel számos kiemelt célcsoport területileg erősen koncentrálódik. A válság első szakaszában, azaz 2010 közepéig a munkaerőpiac regionális egyenlőtlenségei mérséklődtek, elsősorban azért, mert ekkor a válság globális jellege, a külpiaci csatornákon keresztül megnyilvánuló hatások domináltak. Az azóta eltelt időszakban viszont megfigyelhető, hogy a fejlettebb térségek munkaerőpiaca a válságok lecsengése után, illetve mérséklődésének időszakában gyorsabban és jobb eséllyel regenerálódik. Azt is regisztrálhattuk, hogy az ország kedvezőtlenebb adottságú térségeiben, köztük kiemelten a leghátrányosabb helyzetű (LHH-) kistérségekben a válság negatív hatásai vélhetően tartósabbnak bizonyulnak.

A jövedelmi rétegződési szempontok alakulásának áttekintése azt mutatja, hogy miközben mind a jómódúak, mind a kirívóan szegények elszenvedték a válság negatív jövedelmi következményeit, a legszegényebbek jövedelmének reálértéke esett a legnagyobb mértékben. Jelentősen nőtt a nélkülözésről, anyagi gondokról beszámoló háztartások aránya, az alacsonyabb jövedelmű háztartások közül egyre többen kerültek kilátástalannak tetsző adósságcsapda-helyzetbe. Ezzel egyidejűleg a válság előrehaladtával azok a háztartások, amelyek erre képesek voltak, fokozatosan és jelentősen növelték megtakarításaikat.

Az elhúzódó válság eltérően hatott az esélyegyenlőségi szempontból kiemelt célcsoportok helyzetére. Fokozódott a kisebbségekkel szembeni előítéletesség, amely különösen a cigánysággal, részben pedig a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT-) emberekkel szemben nyilvánult meg. A cigányságot érintő általános negatív attitűdök az ún. „segélyezettség” kérdéskörében koncentrálódtak – a magyar társadalomban már hosszabb ideje meglevő, mélyen gyökerező cigányellenesség a válság hatására felerősödő jóléti sovinizmus révén új impulzust kapott. Minthogy a válság második szakasza óta a cigányságot a munkaerő-piaci és a pénzpiaci csatornán keresztül érintő negatív hatások egyaránt felerősödtek, a válság vélhetően tovább növelte a cigányság leszakadását a társadalom más csoportjaihoz képest.

Ellentétesen hatott a válság a különböző életkori csoportok pozíciójára. A gyermekek (és a gyermekes családok) szegénységi kockázata már 2008 előtt is a magasabb szegénységi kockázatot mutató csoportok között volt, de a gyermekszámmal arányosan különösen megnőtt a válság időszakában. Ezzel szemben 2007 és 2009 között az időskorúak relatív jövedelmi helyzete nem romlott, sőt javult a népesség átlagához képest. Az időskorúakra a válság elsősorban a költségvetési csatorna közvetett effektusai révén gyakorolhat negatív hatást: az ilyenkor óhatatlanul felerősödő racionalizálási törekvések az egészségügyi és a szociális ellátórendszerek szolgáltatásait, azok minőségét csorbíthatják. Ugyancsak az áttételes negatív költségvetési hatások jelentik a legnagyobb veszélyt a fogyatékossággal élők helyzetére.

A tanulmány az Európai Unió által finanszírozott Progress program támogatásával készült el.