Írta: Koós Bálint – Tóth Krisztina – Virág Tünde (MTA RKK)

2011

A tanulmány az esélyegyenlőségi célcsoportokat – fogyatékkal élők, nemzeti és etnikai kisebbségek, időskorúak, gyermekes családok, nők és férfiak – területi elhelyezkedésük alapján mutatja be, számos térkép és diagram segítségével. Az elemzés a már meglévő statisztikai adatbázisok felhasználásával készült, célja, hogy könnyen érthető formában összegezze a magyarországi esélyegyenlőségi célcsoportok néhány fontos jellemzőjét.

A tanulmány az Európai Unió által finanszírozott Progress program támogatásával készült el.

A különböző, esélyegyenlőségi szempontból veszélyeztetett társadalmi csoportok, elsősorban a magukat cigánynak vallók, az idősek, a gyerekek és a fogyatékosok területi elhelyezkedését vizsgálva legerősebb tendenciaként a hátrányok halmozódása és összekapcsolódása figyelhető meg. Azaz, egyrészről a különböző, esélyegyenlőségi szempontból veszélyeztetett csoportok átfedik egymást (elsősorban a romák és a több gyermeket nevelő háztartások együtt járása esetében), másrészt a különböző, esélyegyenlőségi szempontból veszélyeztetett csoportok területi koncentrációja figyelhető meg.

Ez elsősorban annak az immár fél évszázadra visszatekintő területfejlesztési politikának a következménye, amely a fejlesztéseknél és beruházásoknál előnyben részesítette a központi területeket, viszont tendenciózusan hátrébb sorolta a kistelepüléseket. E fejlesztéspolitika eredményeképpen az országon belül nem egyszerűen a külső és belső perifériák leszakadása figyelhető meg, hanem immár az ország kettészakadásáról beszélhetünk. Mindez nem írható le egyszerű fejlettségi, vagy akár egyenlőtlenségi rendszerként: a rendszerváltás után az ország egyik része – az ott lakók magasabb képzettségére és alkalmazkodóképességére alapozva, a nemzetközi vállalatok befektetéseinek köszönhetően – sikeresen illeszkedett a globális piacok és városhálózatok rendszerébe. Ahogy a hetvenes években is kimutatható volt a fejlettebb gazdasági területek felé irányuló térbeli mobilitás, napjainkban sincs ez másképpen: ezek a területek vonzzák a mobilabb, képzett, fiatal munkavállalókat. Ennek megfelelően az ország azon területein, amelyek még el sem indultak a modernizációs pályán, egy depresszív gazdasági környezetben kényszerűen koncentrálódik a képzetlen, immobil népesség. A magyar településrendszer, leképezve a rendszerváltás után kialakuló hihetetlen mértékű társadalmi egyenlőtlenségeket, végletesen polarizálódott: vannak reménytelen helyzetbe süppedt települések, ahol évtizedek óta nincs munkalehetőség, ennek megfelelően az itt élők napról napra, az állam szociális juttatásaiból kénytelenek megélni. A közszolgáltatások, kitüntetetten az általános iskolák színvonala messze elmarad az országos átlagtól, a helyi önkormányzatok folyamatosan a csőd szélén lavíroznak. Vizsgált társadalmi csoportjaink, a romák, az idősek, a többgyermekes háztartások, a fogyatékosok jelentős arányban pont ezeken, a fentebb leírt krízishelyzetben lévő területeken koncentrálódnak; az ország északi és keleti megyéiben, főként Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben, azoknak is elsősorban az aprófalvas területein, ahol még a közszolgáltatások elérhetősége is problematikus.

A tanulmány az Európai Unió által finanszírozott Progress program támogatásával készült el.