Dögei Ilona – Mód Péter

2007-12

A tanulmány egyrészt a közcélú foglalkoztatás törvényi hátterét, törvényi változásait és annak következményeit foglalja össze a 2001–2006-os időszakra vonatkozóan, másrészt a közcélú foglalkoztatás településszintű adataiban mutatkozó trendeket és változásokat mutatja be, kiemelve a közcélú foglalkoztatás keretében a szociális és foglalkoztatási rendszer kapcsolódási pontjait, valamint az eszköz működésének fontosabb tapasztalatait.

A kutatók a közcélú foglalkoztatás helyzetének komplex bemutatására törekednek:

• Elemzik az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Ágazati és Vagyonkezelési Főosztálya által rendelkezésükre bocsátott országos adatokat, kiegészítve azokat – a Teir - rendszer felhasználásával – KSH- és OSAP- adatokkal;
• Az egyes önkormányzatok helyi gyakorlatának megismerése céljából interjúkat készítettek három település intézményeiben, illetve közcélú foglalkoztatottakkal. Intézményi szinten felkeresték a polgármesteri hivatalokban a rendszeres szociális segélyezést, illetve a közcélú foglalkoztatást szervező csoport vezetőjét, munkatársait, vagy - közhasznú társaság működése esetében-, a szervezet vezetőjét, továbbá a helyi családsegítő szolgálat, valamint a helyi munkaügyi kirendeltség munkatársait, és – lehetőség esetén – olyan gazdasági szervezetek vezetőit, amelyek közcélú foglalkoztatottakat alkalmaztak. A kutatás helyszínéül választott települések (Zalaegerszeg, Tatabánya, Törökszentmiklós) az ország különböző térségeiben találhatók, eltérő gazdasági, foglalkoztatási helyzetűek, így egymástól eltérő módon oldják meg a közcélú foglalkoztatást.

A kutatás főbb megállapításai:

• A közcélú foglalkoztatás a leszakadó, hátrányos helyzetű térségek „eszköze” a foglalkoztatás helyi lehetőségeinek növelésére, adott esetben megteremtésére.
• A súlyos gazdasági hátrányokkal birkózó kistelepülések mind a közcélú foglalkoztatás keretében ledolgozott napok számában, mind az erre igénybe vett központi források mértékében jóval országos lakosságarányuk felett vettek részt a hazai közfoglalkoztatásban.
• A közcélú foglalkoztatásba nem vonhatók be teljes mértékben azon aktív korú, regisztrált munkanélküliek, akiknek az önkormányzatok rendszeres szociális segélyt állapítanak meg, mivel egyfelől az önkormányzatok rendelkezésére bocsátott központi források erre nem nyújtanak fedezetet, másfelől az aktív korúak – az önkormányzatok szubjektív becslése szerint – 10, 50, sőt 90%-a munkavégző képességük, egészségi állapotuk és egyéb okok miatt nem vonható be a közfeladatok ellátásába.
• A közcélú munka nagyon alacsony számban és arányban juttat vissza érintetteket a versenypiacra.
• A közcélú foglalkoztatás akkor képes a munkavégző-képesség fenntartását és a reintegráció lehetőségét hatékonyan biztosítani, ha legalább évente 6-8 hónapig biztosítja az érintettek számára a szociális biztonság minimális feltételeit.

A tanulmány a Kapocs 2007. évi különszámában jelent meg.