Szerző: Dögei Ilona
Megjelenés: Kapocs, 2006. augusztus. V. évf. 4. szám: 2-13. oldal (A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet folyóirata)
A tanulmány egy kérdőíves kutatás eredményeit mutatja be. A kutatás az önkormányzati szintű szociális tárgyú helyi döntések meghozatalában – a törvényekben meghatározottakon túl – szerepet játszó szempontokat vizsgálja:
- a képviselők informáltsága a szociális ellátórendszerről;
- attitűdjeik a különböző klienscsoportok, illetve a szociális ellátások és a támogatások vonatkozásában;
- véleményük az állam és az önkormányzat közötti feladatmegosztásról;
- a képviselő-testület döntéshozatalának folyamat-jellemzői.
A kérdőíves kutatást előkészítésében, továbbá a kérdőív szerkesztésében részt vettek: Czibere Károly, Hodosán Róza, Korintus Mihályné, Papházi Tibor.
A kérdőíves felmérést a TÁRKI Rt. végezte reprezentatív mintán. A vizsgálatba 200 önkormányzat képviselőit kérték meg válaszadásra.
Az adatfelvétel időpontja: 2005. 05. 20 – 06. 30.
A kutatás legfigyelemreméltóbb megállapításai:
- A megkérdezett önkormányzati képviselők majdnem háromnegyede szerint a szociális juttatások célzottsága nem jó, mivel nem minden rászoruló részesül a településén szociális juttatásokban, illetve olyanok is részesülnek azokból, akik nem hátrányos helyzetűek. A „szociális háló tehát mindkét irányban, alul is, felül is lyukas” a megkérdezettek szerint.
- Ugyanakkor az önkormányzati képviselők jogszabályismerete hiányos.
- A képviselők támogatási hajlandósága a különböző társadalmi csoportok vonatkozásában szélsőséges, egyes csoportokat kifejezetten támogatná a többségük, míg más csoportok támogatását elutasítják.
- A megkérdezett önkormányzati képviselők, véleményeiket tekintve, megosztottak a tekintetben, hogy önmagában a hátrányos helyzet/ rászorultság jogot teremt a közösség segítésére, illetve a tekintetben, hogy a közösség felelősségvállalása feltételhez kötődjön.
- A hátrányos helyzetűek életkörülményeinek javítása elsősorban öngondoskodáson kellene, hogy alapuljon az önkormányzati képviselők szerint, másodsorban a család kötelessége a segítségnyújtás és csak ezt követi a kormány feladatvállalása, majd a helyi önkormányzatok, a helyi közösségek, kapcsolatrendszerek és a civil szervezetek feladatvállalása.
|